Ha családunkon belül daganatos betegséget diagnosztizálnak, az alapjaiban rendíti meg a világba vetett hitünket, bizalmunkat. Úgy érezhetjük, hogy egyik pillanatról a másikra veszítettük el lábunk alól a talajt, hogy innentől kezdve minden más lesz, és már sohasem lehetünk boldogok. Kihívások sokaságával kell megküzdenünk, hiszen megkezdődik az orvosi vizsgálatok, kezelések időszaka, esetleg hosszabb kórházi tartózkodással, ami nagyfokú alkalmazkodást, logisztikázást kíván az egész családtól. Ha szerettünk, vagy mi magunk komoly betegséggel küzdünk, felértékelődnek a mindennapi interakciók, az együtt töltött idő, hiszen attól félünk, közös napjaink meg vannak számlálva.
A remény, mint a megküzdést segítő, pozitív érzelem
Kiemelkedően fontosnak tartom, hogy a remény érzését fenn tudjuk tartani nemcsak beteg hozzátartozónkban, de az egész családban is, hiszen ez adja meg a kellő erőt, motivációt a betegséggel való küzdelemhez. Természetesen nem lehet tagadni: előfordul, hogy annyira előrehaladott állapotban van a betegség, hogy el kell fogadnunk, az élet a végéhez közeledik, de még ilyen nehéz helyzetben is sokat tehetünk azért, hogy megkönnyítsük, megszépítsük szerettünk hátralévő idejét.
„Teher alatt nő a pálma“, azaz krízishelyzetben többre vagyunk képesek
Sok esetben azonban olyan energiákat vagyunk képesek mozgósítani a krízisben, amelyek létezéséről mi magunk sem tudtunk. Bízzunk rejtett erőforrásainkban, hiszen többet tehetünk magunkért, mint azt elsőre gondolhatjuk. Mindenekelőtt fogjunk össze a családdal, hogy átsegítsük egymást ezen a nehéz időszakon. Válsághelyzetben természetes, hogy kiéleződnek konfliktusaink, de ne engedjünk teret ezeknek, inkább igyekezzünk nyíltan és őszintén tisztázni őket, hogy a leglényegesebbre koncentrálhassunk: segítsünk szeretett családtagunknak legyőzni betegségét, vagy ha erre nincs mód, minél inkább megkönnyíteni számára ezt a terhelt időszakot.
Támogassuk egymást!
Ha a páciens felnőtt, önmagáért és döntéseiért felelősséget vállalni képes személy, hagyjuk, hogy saját maga döntsön helyzetéről. Tapintatosan elmondhatjuk véleményünket, de tartsuk tiszteletben, hogy elsősorban róla van szó, és biztosítsuk őt támogatásunkról. Legyünk türelmesek, amennyire csak lehet, hiszen az egész család számára nehéz időszakot jelent egy komoly betegség megléte. Viseljük közösen a terheket, és figyeljünk oda egymás jól-létére, és a regenerálódásra.
Beteg gyermek a családban
Különösen megrendítő és fájdalmas helyzet, ha gyermekünket diagnosztizálják onkológiai betegséggel. Ebben az esetben is kiemelkedően fontos az őszinteség! Ne féljünk saját életkorának megfelelően, de partnernek tekintve őt, beszélni vele a helyzetről, hiszen gyermekünk érzi rajtunk a szorongást, feszültséget, kétségbeesést, még akkor is, ha azt gondoljuk, tudunk magunkon uralkodni. Nem ártunk neki azzal, ha világossá tesszük számára is, hogy valami megváltozott, sőt. Leginkább úgy tudjuk megóvni, ha nyíltan és őszintén beszélünk vele, ha lehetőséget teremtünk, hogy feltehesse nekünk kérdéseit, amelyekkel akkor is küzd magában, ha nem jelzi. Ha a gyermek azt tapasztalja, hogy a családban nincs titkolózás, tabusítás a betegséggel kapcsolatban, ő is szabadabban tudja megélni érzéseit, amikkel így már lehet kezdeni valamit, beszélgetni róluk, és a gyermek nem marad egyedül a velük való megküzdésben.
A lelki-életviteli tényezők szerepe
A tudomány jelenlegi állása szerint valószínűnek tűnik, hogy szinte minden betegség kialakulásában és/vagy tartós fennmaradásában lelki tényezők is szerepet játszanak. A stabil egzisztenciáért, azért, hogy családunk semmiben ne szenvedjen hiányt, gyakran erőnkön felül teljesítünk a munkánkban, és valószínűleg még otthon is vár minket egy második műszak, hiszen családtagjainkről, otthonunkról is gondoskodni szeretnénk. Folytonos igyekezetünkben, megfelelni vágyásunkban könnyedén elfeledkezhetünk a pihenés, regenerálódás fontosságáról. Az állandó „készenléti állapottal“ idővel kizsigerelhetjük szervezetünket, ami (immunrendszerünkön keresztül) már nem tud minket hatékonyan megvédeni a kórokozókkal, vagy akár saját testünk (egyébként természetesen előforduló) sejtmutációinak elszaporodásával szemben, mely a daganatok képződését beindítja.
A megelőzés nagyon fontos
Egészségünk megőrzése szempontjából nagyon fontos tehát, hogy testi-szellemi-pszichés regenerációnkról rendszeresen gondoskodjunk, és ha úgy érezzük, ebben segítségre van szükségünk, keressünk fel pszichológus vagy pszichiáter szakembert, hogy legyen lehetőség az esetleges nemkívánatos állapotok megelőzésére. Figyeljünk oda magunkra, hiszen ezt senki más nem fogja tudni megtenni helyettünk.
Önmagunk ostorozása nem segít!
Ha mégis felütné a fejét egy betegség, semmiképp ne hibáztassuk magunkat, hiszen egy daganatos betegség kialakulása mögött nagyon bonyolult oki rendszer áll, melyet még ma sem látunk át pontosan. Az érzelmi-élethelyzeti nehézségek kezelése, a stresszel való nem kielégítő megbirkózás, vagy az életmódunk csak egy része a lehetséges tényezőknek, amelyek miatt beteggé válhatunk. Nem szabad megfeledkezni a genetikai hajlamról, vagy a környezeti ártalmakról, de még sok minden más is szerepet játszhat a betegség kialakulásában, amelyről nem is tudunk, vagy amelyre nincs ráhatásunk.
Ha szükséges, kérjen segítséget
De ha már a tudomány bebizonyította, hogy kiegyensúlyozott lelki-érzelmi állapotunk hosszú távon védelmet jelent a betegségekkel szemben, tegyünk meg minél többet azért, hogy megőrizzük, vagy visszaszerezzük jó közérzetünket, testi-pszichés egészségünket, jól-létünket. Ha úgy érzi, szeretné megőrizni lelki egyensúlyát, vagy már kialakult betegségét szeretné minél hatékonyabban kezelni, vagy legyőzni, keressen bizalommal, hogy támogatni tudjam céljaiban.
